Jucianya műhelye

Minden ember lelke egy virágos kert. Telis- tele csodálatos színekkel, páratlan illattal, terebélyes fákkal. Égig érőkkel, zsenge szárral, kérgesekkel, erőteljes hajkoronával. A fába fúródott szúval, féreggel. Gazzal, sárral, élősködőkkel... Tele fénnyel, élettel. Madárdallal, viharfelhőkkel. A mozgás hatalmával.. A szilárd talajba kapaszkodó egy helyben maradással. Lüktető mag gyökeret adó otthonával.
A mag szétrepedt gondolatának egyetlen fűszálában rejlő holnaputánnal.Szél szelíd lebegő szárnyán érkező napsugár melegének hajnalával.A sötétedés halk szavával. Fagyhalállal. Olvasztó tavasz árral.Különleges átutazók poggyászaiból kihullajtott változások sugallatával...A rossz és a jó.A mindent elmosó...A zivatar, a zord.Az örök mosolygó hold. A határokat jelentő.A kerítés. Megroggyanva, igényelné már az újrafestést. A megújulást. A támaszt.Görnyedő képekben száguldó választ.A lakóki kicsinyei és nagyjai. Szívélyes Öreg apók féltett utódai.A virágok szirmai örök szárnyalás múltbéli rabjai. Patak örömre hangoló akkordja. Kavicsok, kövek állíthatatlan zakója.Harangok kongatója. Álmok ringatója.A felhők hontalan ég Angyaltollai, a végtelen Atyjának szófoszlányai.A fent és lent, a kint és bent. A hideg és a meleg.A csillagok emlékeiben szunnyadó testvérek,szülők gondviselő tekintete a messzeségben.A szépség lélegzetvétele a csend tündöklésében. A tüske a cserép sebezhetetlen anyagának rendjében.
Tavirózsa. Víztükör.Tükörkép a semmiből. Madarak fészkének apró, elhullajtott szalmaszálai. Boglyas-gallyas házai.Falak fájdalmas kiáltásai. Feltekeredő indák, kik szőlő szavát megrészegülve isszák.. A víz ereje egyetlen cseppjében. A kert szépsége az élet minden egyes percében. Gondozva örök időkig,szeretetben, békességben.

Az ember lelkében....

Jucianya